A Sákjamúni Buddha 2500 évvel ezelőtt alkotta meg azt a módszertant, aminek a lényege az emberi élet jobbá tétele egy sajátos koncepció alapján. Ez a koncepció a létezésre vonatkozó három alapvetésen alapszik: a dolgok állandóságának teljes hiánya, a dolgok önlényegének teljes hiánya, és a dolgok inherens tökéletlensége. A tökéletlenség forrásai a vágyak az ellenszenvek és a tudatlanság. Ezeknek a forrása pedig az, hogy a világról csak nézeteink vannak, és nem úgy szemléljük a dolgokat, ahogy azok valójában vannak. Szeretnénk a dolgokat állandónak látni, nehéz elfogadnunk azt, hogy a dolgok nem feltétlenül csak oly módon szemlélhetőek, ahogy mi látjuk, és az ezekhez való ragaszkodás miatt sikereink rövidek, bosszúságaink ellenben hosszúak. A Buddha megoldása tehát egy arra vonatkozó módszertan, hogy miként tudnánk a dolgokat úgy szemlélni, ahogy azok valójában vannak.